Nem tudom, mi a helyzet nálad
Én nem rég jártam épp feléd
Félve léptem a félhomályba
Fel ne ébresszem múltam szellemét
Ugyanúgy virít az útszéli tábla
Bátran integet felém
Még én karcoltam bele ebbe a fába
Õrült versemet, kettõnk énekét
De most fúj a szél
Hangod messze jár
Kinek mondjam el
Mennyire félek a változástól
Tényleg mennyire fáj!
Most kicsit meghalok
Magányomban elsüllyedve
Megvadulva érted ordítok
Ilyenkor meghalok
Ha nem maradt más itt nekem
Hát hûlt helyeden magam táncolok
Rég megszokott illatra várva
Gyámoltalan, fáradt vagyok
Elbújtam, senki sem láthat
Elképzelem, a napfény rám ragyog
