Olyan csalódott vagyok
Túl sok a jó dolog
Nem áld, s üldöz a sors
Ami járt, annyit adott
Ha rám szakadna az ég
Talán valamit sajnálnék
Gondtalanság nélkül
Mindjárt jobban ellennék
Ne kérdezz, nincs nagy talány!
Ketten maradtunk: én és a magány
Eltûnt a hang, s eltûnt a kép
Egy gyûlölt szóval tõlem mindent elvettél
Mindenütt csend és sötét
Nem maradt más, mikor végleg elmentél
Olyan csalódott vagyok
Ha újra rád gondolok
Miért ne hittem volna, hogy benned
Ugyanaz a tûz lobog
El szeretnék szökni
Lelépni végre
Mutasd meg, kérlek
Merre a világ vége?
