Tymah

Holdlény

Tymah


Maga vagyok a hold.
Egy sápadt öreg holt.
Szememben nincsen fény...
Egy vénült õsi lény.

Magányos úton jár.
Erõt a könyvbe zár.
Halálon túli fény
Magához hív a lény

Erdõ, fagyos és szép.
A kapuján átlép.
Egyre lassul a szív,
S a lény egyre csak hív.

Feledett sötét hit
Teszi a rituáléit.
Titokzatos, s gyönyörû.
Vérrel írott a gonosz mû.

Feltárva vagyon fedele
Elszabadulva szelleme.
Terjed pestis és döghalál
A Sátán angyalokkal hál

Keresve eme õsi jelét
Felnyitja az a fedelét
S újra az égnek engedi,
S világot a gonosz elnyeli