Pál Utcai Fiuk

A Világ Közepén

Pál Utcai Fiuk


A világ közepén

...és aztán felvillan a kés
És eldördül a fegyver
Pedig ez ugyanaz a város
És ugyanaz a rendszer
Belép egy ember és kialszik a fény
Egyedül fekszem a világ közepén

Lehet, hogy belül van az állat
És kívül csak az ember
És biztos eljön az a perc
mikor helyet cserél egyszer

Egyedül alszom a világ közepén
Csak amit érzek az lehet enyém
Ha eljön az a perc és elpusztul a világ
Nem követem el ugyanazt a hibát

Szerintem én vagyok az álom
Te pedig az élet
Tudom, hogy szükséged van rám,
De én nem akarlak téged.

Van aki tudja, hogy milyen a világ
Van aki néz csak a kirakaton át
Hogy mi az ami jó, s mi az amit szabad
Mûködik a fék lenn a tudat alatt

Sohasem ismertem a titkot
Soha nem tudtam, hogy ki lakik bennem
De mikor kialszik a fény
Elõjön valaki és megölel engem

Egyedül alszom a világ közepén
Csak amit érzek az lehet enyém
Ha eljön az a perc és elpusztul a világ
Nem követem el ugyanazt a hibát.

... E então a faca brilha
E a arma é atirada
Mas essa é a mesma cidade
E é a mesma lei
Entra uma pessoa e a luz morre
Estou deitado soznho no meio do mundo

Pode ser, que o animal viva dentro
E por fora é humano
E com certeza virá o segundo
Quando trocarão de lugar

Durmo sozinho no meio do mundo
Apenas o que eu sinto é meu
Quando vem o minuto e o mundo morre
Não repetirei o mesmo erro

Eu acho que o sonho sou eu
E você a vida
Eu sei, que você precisa de mim
Mas eu não quero você

Tem gente que sabe, como que é  o mundo
Tem gente que apenas assiste pela vitrine
O que é o bom e o que é o livre
O freio funciona debaixo da consciencia

Nunca conheçí o segredo
Nunca soube, o que vive dentro de mim
Mas quando o luz morrerá
Virá alguem e me abraçará

Durmo sozinho no meio do mundo
Apenas o que sinto é meu
Quando vier o segundo e o mundo morrerá
Não repetirei o mesmo erro.