Nemesis

Zuhanás Az Örökkévalóságba

Nemesis


Kérlek, mondd, hogy még csak álmodom! 
Ígérd meg, hogy újból láthatom Õt, 
Mint rég- Ugyanúgy él… 
Most már minden percem fájni fog? 
Ó lomszürke Napként éget a vétkem- 
Méreg a vérben, átkom a Létben 
Kín a Reményben. 

Engedj elmennem! 
Itt kell megtennem 
Bûnnel bûnhõdhetnék.. 
Hidd el, próbáltam, de 
Én itt nem bírom már 
Töröld el az átkom!… 

Félek még, de így jobb talán 
A szívem csak remél, mégis: élni fáj, 
Mert nem vár semmi rám, nem vár senki már 
A Fények Földje hív, hajt a vágy… 

Fel kellett jönnöm, a felhõk fölé 
Itt álmodoztunk, emléked él 
Nem kell az álom, semmit sem ér 
A toronyházról, lesodor a szél 

*** 

A Sors karjában így jobb talán 
A szíve csak remélt, mégis: élni fájt, 
Mert nem várt semmi rá, nem várt senki rá 
A Fények Földje hívta, és o szállt… 
Teste földet ért, nem él tovább 
Vére már csak sár, 
Egy levél volt a fán. 
Mert ez nem toronyház, 
Az Életfa, mit látsz 
A valóság érzéki csalódás…