Nemesis

Bocsásd Meg A Bûnömet

Nemesis


Fiú: Egyre nõ a távolság 
Hol jársz, vagy hol vársz rám 
Olyan nagy szükségem van most rád... 
Gyere, kérlek, adj reményt! 
A sötétbe hozz most fényt! 
Vezess át az éjszakán! 
Holnapra késõ már...túl késõ már 

Bennem nincs már senki 
Bennem nincs már semmi 
Testem többé nem fáj 
És nem érzek félelmet sem... 
Ütnek, vernek, kínoznak, 
Kérdeznek, aláznak. 
Mit mondok, nekik fáj- 
Tudják jól- nem hazugság. 

Csak jó és rossz út van- 
Az ember választhat. 
Én is választottam, 
Tévedés volt talán, nem tudom... 
És ha eltûnik szívembõl 
Ez az álnok hit, 
Akkor majd gondolj rám, 
Mert már nincs igazság! 

És az élet megy tovább 
Tévedés volt, semmi más 
Újra elborít a szenny, 
Az önzõ, öntelt õrület. 
Testem többé nem kell már 
Úgysem vehetném hasznát 
Szívemben nincs félelem, 
Végleg elmúlt... 

ANGYAL II.: "Figyelj ember, mit beszélsz 
Gyere, nézd meg, hogy hol élsz! 
Hazug vágyak hajtanak, 
Ez a sorsod ember! 
Mindig, mindent elhiszel, 
De a lelked én viszem el 
A Tagadásnak Szellemét 
Nehogy ismét szentnek nézd!" 

Az élet úgyis megy tovább 
Nem haragszom rád, világ. 
Elvesztem, az én hibám 
Jót akartam, csak ez fáj... 
És a Fények Földje vár, 
Ha tényleg nem volt hazugság. 
Õrizd jól emlékemet, 
Bocsásd meg a bûnömet! 

Testem többé nem kell már, 
Úgysem vehetném hasznát 
Bocsásd meg a bûnömet, 
Õrizd jól emlékemet!