Te vagy az egy a világon, akit követek, akárhol élsz
Te, akit érteni akarok, de csak vakon tapogat a kéz
Éjben járó, prédára váró, elszálló
Ördögi lény vagy te is, aki angyali hangon énekel
Nem hittem volna, hogy engem ennyire érdekel
Maradj távol tőlem mindig, mégis gyere közel
Olajos kézzel játszom még a tűzzel!
Szikrákat gyújtó, sokat ígérő
Hamar elégő tűzmadár
Sohase hívó, de sose eresztő
És nem is ijesztő, hogy sodor az ár
Te vagy az egy a világon, aki hazudik és elhiteti
Te, aki sír, hogy sírjak neki, de a könnyeimet kineveti
Álmot gyártó, elrontó, ártó, kárhozó
Szikrákat gyújtó, sokat ígérő
Hamar elégő tűzmadár
Sohase hívó, de sose eresztő
És nem is ijesztő, hogy sodor az ár
Mikor eljön, hirtelen itt terem
Ha hívja az út, rád kacsint, s nincs többet itt
S azt hinnéd, nincs más cél
De tán egy nap megérted még
Neki a világ csak egy táncterem
Annyit tehetsz: Hagyd, hogy elvigyen
Körülölel, egy dal most téged illet
S gyorsan vége, adj bele mindent, mindent
