Próbáltam én már rámutatni a hibáidra te isten, Lezsíroztam az ördögömmel, hogy az élet a valószerűtlen, Próbáltam én már visszaszívni a szavakat a számba, Próbáltam én már feloldódni egy műanyag pohárba, S próbáltam én már kívánságot dugni a mélyedésbe, Kompenzálni a felettes énem látomásért cserébe, És próbáltam én már zseblámpával világítani az égre, A csillagokat csókolózás közben kapni a lencsevégre, Kicsiország kicsi népe, de elég komoly a képessége, Egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok, Ha ez az ország ez a széle a mennyország határmezsgyéje, Valahol még találkozunk a bécsi kapunál, bájbáj… Próbáltam én már letárgyalni a pokolban egy tornácot, Megszólítani megpróbáltam a megfigyelt sokaságot, És próbáltam én már lekattanni a füveidről te síva, De a föld üresség az ég szüzesség és nincs olyan, aki kibírja, Próbáltam én már átvezetni a tengereken a népem, De nem volt sós és nem volt elég, hogy én csak úgy simán kérem, S próbáltam én már letisztázni a békalencsét a tóba, Angyalok ellen kavicsot gyúrni télen a hógolyóba, de ez Kicsiország kicsi népe, elég komoly a képessége, Egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok, Ez az ország, ez a széle, a mennyország határmezsgyéje, Valahol még találkozunk, a bécsi kapunál, bájbáj… Bájbáj… Annyi mindent próbáltam már… Bájbáj…bájbáj… Próbáltam, próbáltam már…