Szobám mélyén, rejtekén fekszem
Elõttem állsz, remeg a testem
Gondolataim a földön hevernek
Kérdezem õket, de nem felelnek
Mit tegyek veled? Tied az élet
Ellopom a rettegésed
Ha lemegy a nap, majd visszatérek
De te sem érted, hogy mit remélek
Rájössz majd, ha késõ lesz
A síron a virág másé lesz
Kín a múlt és bûn a jövõ
Nem tudja senki honnan jön Õ
Menekülök tõle az éjszakába
De megtalál a fény homályába
Sötét éjjel megváltozik minden
Ki nem idevaló eltûnik innen
Te rájössz majd, ha késõ lesz
A síron a virág az enyém lesz
