Elszakadt a film,
De tényleg: a vásznon
Lassan ég a kép.
Nem táj, nem test, nem épület,
Hanem az ég,
Maga a kék ég.
Egy randevú - magunkon kívül -
Észrevétlen átváltozás.
Deja vu, a jelen emléke,
Egy elképesztô nagy varázs!
Elmentek a fiúk,
De itt maradt az idô.
Rövid kis pihenô a z?rzavarban.
A föld fehér fényben ég,
A szívünkben savak.
Fokozhatatlan már a pillanat.
A pillanat, ahogy a repülô árnyéka
Átsuhan arcodon,
De mi csak dolgozunk, fázunk,
És fáradtnak látszunk:
Sok jégyhegy a keleti srakon.
Én tér-a-térben sétálgatok
A testemmel minden éjjel,
És a csillagokra lövöldözök
A szemembe sűrített fénnyel
