És mostanra tényleg nem maradt semmi Se arc se hang bár még el lehet menni A szenvedés felé vagy a diliházba Vagy a parlament elé zászlót rázva Ahol jártunk már oda megint minek Hisz elmondtuk már mindenkinek És megvolt már az az íróasztal Ami sokakat örökre ott marasztal Megvolt már a panaszkodás is A fiatal, erős meg a pocakos bácsis Zsörtölődés a világ miatt Pedig az csak a kocsmában divat Lentről fent a jobb - csúszómászó Fentről bal a lent - csúszómászó Lentről jobb a bal - csúszómászó Fentről lent a jobb -- csúszómászó Elegáns viccek meg értelmiségi Vívódások csak megannyi régi Kabát mind, amit magunkra húzva A szélnek háttal repít a csúszda És a csúszda alján van egy kis homok A homokban csikkek, formák meg nyomok És a seggünkre esve szemléljük: nahát Csak elszakadt ez az újabb kabát A boltban van még vagy másik ezer És kifizetni sem túl nagy teher De holnap lesz az a nap, amikor végül Elindulunk majd kabát nélkül Lentről fent a jobb - csúszómászó... A csúszdán fel, a széllel szemben De erre a világ szeme sem rebben Nahát, micsoda trükk ez megint A homok a hátunkra mélán tekint Aztán egyre kisebbeknek látszunk Ahogy kabát nélkül csak egyre mászunk Nem lesz senki, aki értené Miért megyünk ott felfelé Pedig a csúszda értelme éppen az Ha a létrán mész, fent nem maradsz Mert utánad is jönnek többen fel Előbb vagy utóbb csúsznod kell Hát mostanra tényleg nem maradt semmi Csak annyi, hogy nem kell a csúszdára menni Annak, aki repülni szeret A hinta meg a híd a kedvence lehet Lentről fent a jobb - csúszómászó...