Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet! Labtörlõ alatt lapul a kulcs, Rajta allunk koszos cipõvel. Otthonról hozott tulajdonsag, Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen. Új öltönyöm feszül rajtam, Az udvartól levél érkezett: Meghallgatjak minden bajom, De elõbb, elõbb végeznek velem. Nem értem felség, mitõl oly hideg, Hogy a frasz tör ki mindenkit, Pedig mindent, mindent lehet. Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet, Csak kérhettek barmit, csak kérhettek szépen. A karzat mögött a kórus hangol, A közönség faradtan legyint, Mindig és mindig ujra kezdi, Szerintem farasztó nekik. Az uj mûsor lassan készül, Hamisnak hallom a régi dallamot. Mindig és mindig ujra kezdi, Szerintem farasztó nekik. Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet.