Ó, mar majdnem alszom, és ebbõl ébredek,
Az eszmélés elsõ fokan talalkozom veled
Egy régi tarsat latok szembejönni én,
A nevet egy fejfaról olvasom.
Az ablakon at, ha a csillagokra nézel,
Õ is ott van köztük, valahol
Kérte az idõt, de az meg nem all.
Hitvany gyõzelmed ez, ostoba vagy, Halal!
Ostoba vagy, Halal!
Milliókat szórnak õrültségekre,
Hol vannak az okos doktorok?
S ha egyszer késõbb a kislanya megkérdez,
Valaszképpen mit is mondhatok?
Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Szazszor is, és meg ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.
Én nem voltam ott, mikor utra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsatom.
Legyen példa minden jó embernek!
Mig nem talalkozunk, ezt magamban hordozom.
Emlékezni egy régi jó baratra,
Ha szomoru is, emlékezz velem!
Barcsak tudnam még egyszer visszahivni!
Régi tarsam hianyzol. Hianyzol nekem.
