Én, én vagyok az egyetlen,
Akivel ha beszéltem,
Mindig õszinte volt.
És reggel, ha meglattam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembejött az életem.
Nézd, az az arnyék, hogyha nem is nézel ra,
Veled él mindig,
Nélküle soha nem léphetsz tovabb.
Sok gyõzelem és sok kudarc,
Amivel ha van erõd, mégis
Tovabb léphetsz, tovabb élhetsz majd.
Körberajzolt arnyékképem
Szomoruan néz ram a falról.
Együtt megyünk végig az uton mar?
Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt oly sokan
Keressük, hol a kiut.
Nézd, almodni sem merünk mar!
Valaki elõl futottal,
A szived vadul kalapal.
