Ugyanugy élek, rohanok, mint a vilag,
Mégis, ha kérded, gyakran érint a magany.
Kijelölt utamon, ahol jarok, ram kialtjak: Neked jó!
Lehet, ez igy van, de mar éjjel eshet hó,
És ha félek, nem a gyengeség,
De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz!
Álom ez a nap, mint mikor meglattalak,
Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzad tartozom,
Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû?
A csillogasnak igen sulyos ara van,
Egy gyönyörû alommal becsaptam önmagam,
Kijelölt utamon, ahol jarok, ram kialtjak:Neked jó!
Csabitas és a hûség gyakran egymasba mar.
Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal.
