Táltosének
Tudó, büszke, ékes, szabad,
Napot éri, ha felzeng szavad.
Énekedben Tavasz sarjad, s
Fénylátóként minden sarjad,
Éli majd, várja, mi jõ,
A hó alól nap virága nõ.
Áldást oszt arca a fénynek,
Dala örömnek és reménynek.
Sötétbõl világra zendül,
(Sírok nyílnak, íjhúr pendül.)
Az elnyomottak igazsága,
Eleink harca nem vész kárba:
Csillagúton, lobogók között,
Fényes Napunk arca elött,
Eljõ ismét az égi sereg,
Igazakat a tûzbe vezet!
Könny a könnyel, vér a vérrel,
Esõ széllel, jégveréssel.
Kalász földdel, föld a röggel,
Nap sötéttel, hold az éjjel.
Folyó tóval, patak kúttal,
Hegy a völggyel, vadon úttal.
Vitéz félõt, holt az élõt:
Hívja, várja, tartsa, áldja!
