Semmilyen nyár
Zúg a szél, dalol a ház falán.
Lopakodsz, kopogsz az ablakán.
Nem felel, talán csak játszik, igen.
Furcsa jel, az ajtó nyitva áll.
Kicsikét kihagy a szív, megáll.
Ott egy levél, szinte lélegzik, él.
Azt írta, meglopták az álmát,
Azt írta, csalódott és fél.
Mert nem lesz semmilyen nyár,
Örök táncot lejt a tél.
Száguld majd az elsõ busszal,
Bérel majd egy szûk szobát.
S ha nem lesz semmilyen nyár,
Vörösre festi ablakát.
Keresed kedvenc könyveit,
Lemezek, filmek képei,
Itt maradt, minden, örök pillanat.
Ne félj, hozzád majd visszatalál,
Valahol vörös ablakán
Áttör a fény...
Lesz majd nyár, meghal a tél.
