Messzi láng gyenge fénye remeg felém, kísér tovább
Mögöttem, jár s a halvány fényben, szememben ég a szürke táj
Ó emlékként csak a szívnek fáj, ha színtelen a világ
Ami mélyen õrzi a fény titkát a csillogó szivárványt
De egy tiszta kéz melegsége színeket rejt s a palettán
Ott a szívnek minden árnya a sötét kéj és a fénylõ báj
Hát fess új hajnalt hulló csillagot s alkonyt, ami zár
Ne hagyd szívemben összetörve a csillogó szivárványt
Mert nem éreztem már a vörösnek izzását, az aranyt a hajnalon át,
a fekete fájdalmát. A zöld kevély szavát,
a kékség ringását, a fehérnek vigaszát, a bíbor mély álmát.
