A világ amelyet megvetek
S õ is megvet engemet
Megszülte ikergyermekünk
A neve bosszú s gyûlölet
Mind hozzám tartozik, mint a gyertyához a fény
A csókhoz a vágy, húshoz a vér
A halál ujjai homlokomon
Áldj meg és vigyázz rám angyalom
Siet az idõ s csodát lát a világ
Csontos kezeivel ölelte át fiát
Az örök világosság részese leszek
Többé a szó szívem nem gyengíti meg
De én sem gyengítem másét
Tudom nincs hozzá jogom
Mézet reméltem és epét nyeltem
Rózsákkal behintett ágyamon
Szajhák oldalán ébredek
Félúton élet és halál közt
Könyörögtem sokszor, hogy szeressetek
Balga, büszke, ember ördög
