Megszülettem itt vagyok Elfogadtam sorsomat. Vártam rég egy segítõ kézre De egyedül maradtam. Én az ember árnyéka Bûnben fogant életem. Ez a test mi befogadott Többet értem már nem tehetett. Ahogy a hang megszólal a fejemben Újjá éled bennem a vágy. A fegyver töltve a kezemben Megszûnik a gátlás, szánalom Az ösztön irányít Magam ellen fordít. Elõttem egy tükörkép Egy elmosódott ábra Egy földre hullott angyal Önmagam mása. Átüt rajta a közöny Szemében ott a válasz És nem értem, hogy miért Miért volt hiába. Ez az elhatalmasodott szenvedély E felfordult világban Hol minden boldog perc Az enyészet csírája. Hazug szóval búcsúzom Nem tekintek hátra Már nem fáj ami volt És nem nézem azt Mi várna még rám. Kezemben a fegyver Megadja a választ. És ha felébred majd Bennem az ösztön Leszek önmagam bírája. Hazug szóval búcsúzom Nem tekintek hátra Már nem fáj az mi volt És nem nézem Mi várna még rám.