Keresek egy csendes helyet,
De ha megtalálsz szememben
Csak a fájdalmat láthatod.
A jelen jobb, mint a tegnapok
Én már régen nem mozdulok
Magamba fordulok.
Vérvörös hold a sötét égen
Mutasd az utat felfelé.
El kell mennem messze innen
Kétség gyötör, és nem fér belém.
Kell az élet minden kínja,
Kell a fájdalom minden arca.
Mert élvezem, ahogy szenvedek.
Ember vagyok egy múló lélek.
Fényünket befedi a hosszú út pora,
Halálunk ára, életünk nyomora.
Nehéz tudom kitörölni
A múlt fajdalmát.
Lassan már látom
Szürke létünk elmúlását.
Minden, tudom, hogy minden
Ellenünk van, s már nincsen
Semmi mi megmentene
Mi megmentene…
Megtör a magány
Az egyedül lét magába zár.
Sosem kértem semmit
Csak maradj velem.
De én kevés voltam már érzem.
Csak a lemondás a részem,
De te nem az vagy, akire vártam.
