Megérint a hosszú út után
Mintha csak egy álom
Lenne e zord valóság.
Ágyhoz kötve több sebbõl vérzem
Hang nélkül tûröm, tûröm e sivár létet.
A sötétség magával ránt
Oda ahol senki nem vár ránk
A falon túl nem látod már,
Ahogy múlik az álom.
A kéz mi felemelt hozzá
Hagyd, hogy lesújtson reád,
És újra meglátod
Ahogy múlik az álom.
Mondd, ki tudhatja hol kezdõdött?
Ki tudhatja mikor lesz vége
Folytatódik egy másik térben
Vagy a porhüvellyel együtt
Meghal az árva lélek?
Tépd le szárnyaim
Vájd belém karmaid
Talán túl az idõ homályán
Újra az út eleje vár.
Tépd le szárnyaim
Vájd belém karmaid
Talán túl az idõ homályán
Egy újabb illúzió vár…
