Élj, és tedd, mit a környezet kíván
És életed színesbõl szürkére vált
Állsz, ahogy állsz, és lábaid bírják a súlyt
Míg az álnokság föléd nem nõ
Hát törj ki, annyi élmény vár rád
Ne szenvedj egy életben két halált
Nyílj ki, és lásd, más úton jársz
Széttépett álmok közt nem nõ virág
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így ad reményt, hogy folytassuk még, ne félj!
Egy táncot jársz, végzetest, kínzót
Mit átformál, meggyaláz, kétségbe ránt
De két végzet vár, láss tisztán végre!
Kergesd el azt, mi a mélységben vár!
Véred ne folyjon hiába, mert
Egy dallam jár körbe, meghalni kár érte
Nyílj ki és láss, mi itt várunk rád!
Ember vagy, tervezz, és szebb jönõt látsz!
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így olvad szét egy új életért
Üvöltõ szél ragad el, ha nem figyelsz rá
Szétszed az õrült világ
Otthonoddá válik a sivár lét, és
Egy vágy se tekint rád
Mindenki saját magával jár
Egy kép, vágyak közt elbújó szépség
Így olvad szét egy új életért
