Száguld az idő
Végtelen vonalak tömör sötétjében
Álmomban vonat visz
Vasfekete éjszaka
Dermedő sínpáron
Rohan a hold
Messze innen, messze onnan kiáltok
Vonatablak, rézsű, surlófény
Utazunk és zúgnak bennünk az álmok
Malom az ott messze? Nézd csak, nézd!
Vonatút az éjszakában, barátom!
Az a csonka hold világlik ránk
Fut a kocsi, visz, visz, visz előre
Ugyanaz a hold világít ránk
Milyen árva, milyen árva az ember
Rohanó fák rácsa hulló árny
Fut a kocsi, visz magával az éjbe
Egyedül vagy, hold világít rád
