Savanyú szürkeségeddel mosd tisztára a lelked
Ölj meg benne mindent, mi bántott egykoron téged
Menekülj hát fuss és fuss, a vörös köd már rég vár
Gyújts egy új tûzet, és melegedj a bûn lángjánál
Édes könnycsepp
Bele a sárba
Potyog lassan
Csordogálva
De te akkor sem veszed észre
Pedig tested már oly nagyon ég
Hangod elhal, kiálts bármíly hangosan
Bárki, kire ránézel, elfordítja fejét
Kínos gondolat
Hogy mindenki rádmutat
Mint te mutatsz másokra
Mint arctalan bábúkra
Vonásaid szépen csendben, lassan eltûnnek
Amint mohón nyelsz le mindent, mit a felhõk mögül küldenek
Egy hatalmas asztal terítve bárány és emberhússal
De amíg jól nem laktál ez téged igazából nem is zavar
Titkos könnycsepp
A tányérodba
Potyog lassan
Csordogálva
Édes vércsepp
Bele a sárba
Potyog lassan
Az ingoványba
