Őszintén beszélek a régi dolgokról
A bennem rejlő titkot bevallom magamtól.
Mennyország és pokol volt, mit eddig bejártam
Utánad futva mire rád találtam.
Eltemettem mindazt, mi a múltból elkísért,
Vezekeltem sírva az összes bűnömért.
A valóság egy pillanata csak az életem,
Már nem mindegy, hogy végzem, ha veled elkezdtem.
Hogyha véget ér, veled múljon el
Más már úgysem érdekel
És ha hív az ég, ha végül menni kell
Az első legyek, aki útra kel.
Az élet úgyis véges, legalábbis úgy hiszem,
Ami számomra a lényeg, veled megadta nekem.
Csak azt az egyet kérem, legyen kegyes a mindenható,
Kettőnk közül értem szóljon hamarabb a harangszó
