Pál Utcai Fiuk

Utolsó év

Pál Utcai Fiuk


Utolsó év, elmúlik a nyár 
Figyelnek bennünket, közel a határ 
Készülj az útra, nem lesznek fegyverek 
Egyedül megyünk, ahogy a többiek 
Mindenki menekül, elöl a félelem 
Átsüt a nap, még átsüt a hegyeken 
Elõl a félelem, hátul a fájdalom 
Utolsó szó a néma szájakon 
Lehunyom a szemem, én nem akarok látni 
Búcsúzik a vezér, én nem akarok várni 
Gyáva vagyok én is, halott aki marad 
Halottak a hõsök, de én sosem voltam az.

Holnapra vége, figyeld a két kezet 
Integet, neked adja a jeleket 
Nézd, csak nézd: ennyi év után 
Nem felejt újra rád talál 
Nézd, csak nézd: túl a hegyeken 
Ránk ragyog, valami keleten 
Indulunk, te meg a félelem 
Nem marad semmi érzelem.

Lehunyom a szemem és látom a holnapot 
Mindenbõl elég mind a két oldalon 
Elmegyünk, vár a képzelet 
Elmegyünk, én sosem voltam itt!

Üres az ország, menekülj el 
Jöjjön, aminek jönnie kell 
Tombol a vihar, a forradalom 
Mások jönnek más utakon.

Nincsen helyed, nincs szereped
Elvesztetted az emberedet
üres az ország, menekülj el
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Jobb lesz, hidd el, a csillagokon
Még egy csillag a váll lapodon
Üres az ország, ki lesz a hõs
Ki marad itt, ha eljön az õsz.
Mi lesz, ha látom, mi lesz, ha nem
Egy rohadt világból nem kell nekem
Lobog a máglya, viszi a szél
Egy elhagyott ország aludni tér
Hõs leszek én is, ha hõs, aki lát
Mindenki védi a maga igazát
Hõs leszek én is, ha hõs, aki lát
Te csukd be a szemed és fogd be a szád
Aludj!