Ártatlanul
Alig néhány télen túl
Az Égiek első haragja
Szíveket szorongat
Óh, a vihar előtti csend
Átok reánk!
Itt az Ítéletidő
Átok reánk!
Ha törik, ha szakad szakad az ég
Nyári eső, a hírtelen
Légből kapott iszonyat
Jeges tűI belénk marnak
Felelj! Ez hát a végóránk?
Szélsebzetten, egy szabad Ég alatt
Könnybe lábadva, mint fennen a mennyország
Lélekszakadva, a kínok kínját várva
Szentül hittük, elolvadunk
Hisz a Víz az úr
A morajlás átjár, borúlátó lelkünkig ér
Fel, az Égbe kiáltva félelmünk
Szemünk láttára folyók születnek
Az ég torka szakadtából
Átok reánk!
Itt az Ítéletidő
Átok reánk!
Ha törik, ha szakad szakad az ég
