Semmivágyam
Felülről látni a tévútvesztőt
Alant övéké az öröm, övéké a fertő
Evoét üvöltő, állatias nyelven
Magvaik a földre szórják
Önnön magukhoz bálványt emelnek
Nem és nem!
Túl-e már a félúton?
Hová tévedtem?
Hátráló diadalmenet
Legyőzni a kísértő erőket
Távolodj! Ne halld az égzengést, mi a szívemből szól
Félholdas sarlóval járom a szenvedélyek rengetegét
Fogadom, félve és esendőn
De hűvös égszínkéken
Féltve őrzöm a kulcsot, mely kivezet
Magasba tartva, önmegtagadón
Egy szót se többet
Így állok Semmi szín alatt
Magam, Senki a Világon
