Egy zsebbõl kiesett pengetõ Benne egy kép és egy dal Rabként élnek és õrjük várja Lesz-e kotta a hangorkánra Vagy egyedül kénytelen velem Továbblépni a félelmeken Kék fényként suhan át a hang Mely lassan kibontja szárnyamat Szentül védi, mi fémként csillog Megfakul mint egy szégyenkönnyfolt Pár hangot még átereszt, hiszen Továbblépne a félelmeken