Nem leszek az ányékod tovább Remélem, hogy elborít a szürkülõ homály. A sûrû, gomolygó ködben A rövid emlékek tova lökdösnek. Betakar az éjszaka leple Elborít a sötétség csendje. Eltûnök csendben, mint vadnyom a földrõl. Leszállok még ma gyönyörû felhõdrõl. Refr.: Nézd ember, hogy remeg a testem Mondd ember, miért sír a lelkem? Miért sír a lelkem, miért remeg testem? Hallod ember, zogog a lelkem. Sós könnycseppek csorognak bennem Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul Most már mindegy szemem álomra zárul