A terem csendes
Sok még a munka
De tudom, hogy itt leszel ma este
É s kezdõdik minden újra
Akkorát kiáltok
Akkorát, hogy beleremegnek a házak
É s felébred a város
É n tehetek róla, de nem vagyok álmos
Itt állok a deszkán
Szemembõl tükrözõdnek a fények
É s látom, ahogy a kezeid lendülnek
Belecsapok a húrokba, és tudom, hogy élek
Én nem mondom, hogy szebb vagyok
É n nem mondom, hogy jobb vagyok
É n nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én
É n hívlak, gyere táncolj
De vigyázz, ez örökké fog tartani
Mert minden szó egy ének lesz
É s minden nap vár egy fesztivál
Ugye tudod jól
Ez most neked szól
Tudom, hogy miért vagy itt így egyedül
Mert ez egy képzelt világ
Én nem mondom, hogy szebb vagyok
É n nem mondom, hogy jobb vagyok
É n nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én
A terem megint csendes
É s ahogy nézem sok lesz itt a munka
De jó volt, hogy eljöttél ma este
É s veled lehettem megint újra
Mert igazából ez az, ami számít és
Azt hiszem nem is akarok mást
Csak eljönni legközelebb is
É s addig megírom a folytatást
Én nem mondom, hogy szebb vagyok
É n nem mondom, hogy jobb vagyok
É n nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én
