Kinyitom, és belenézek Vajon meddig rejtegeted a könnyeimet Amit azért ejtek Hogy minél elõbb véget érjen Túl késõn jöttél É s most túl korán mész Nem tudom, hogy merre tartasz Csak még egy percet maradj még Emlékszel: ott a tûznél Beledobtuk, elégettük a bûnünk É s akkor azt kívántuk Hogy legyen ilyen az egész életünk Azóta állok az esõben É s nézem az eget: merre mennek a felhõk Mert bízom abban, hogy eláll egyszer É s a nap is feljön Tudod nekem nem az fáj Hogy megint itt hagytál Mert ha belehalok Akkor is továbblépek De látlak meghalni Minden nap, minden percben É s nem hagyod, Hogy segítsek