János vitéz lépked az utcán,
egyedül van, mégse fél,
keserü-szép csatákról
mesél a háta mögött a szél.
A sárkány szívébe döfte
éles fegyverét,
de érezte, hogy nem ölte még meg,
ó, a fenevad szellemét.
Az újságok mind megírták
a gyözelmi híreket,
János vitéz mégis tudta,
hogy ö most még nem ülhet ünnepet.
Hisz fekete vértöl mocskos
a visszaszerzett drágaság,
s férgektöl nyüzsög a város,
a sötétség nem adta meg magát.
János vitéz buszra száll,
szemében éberség,
a végsö halálos harc
az úton valahol várja még.
Felnéz a Citadellára,
sötét az utca és a tér,
de a homály lassan eloszlik,
ahova lép, ahová csak elér
