Gránátvirággal a földemen kapom a sóval hintést, méltán.
Miért ásol ide kutat alám? Hova égették el belőlünk a földzsírt?
Gránátvirággal a földemen kapom a sóval hintést, méltán.
S, ahogy ez a mértékegység rátok is vonatkozik majd,
a kétség is leszálló ágba ér.
Valami új nézőpontból vizsgált meg az a szó, amit olyanná formáz
az a szomorú szád, hogy majd értsem azt, hogy a nem is igen, s oda a hajlandóság. Nehéz így.
Most talán inkább taszítódj innen tovább,
hogy teret kapj itt most magunktól, hogy megint láss!
A fizikalitásért ez nem ár! Ne már!
