Itt esereszkedék
Hegykerek dombecska,
S azon nevelkedik
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Csokros a virágja,
S az alatt ül vala
Szûz mártír asszony.
S kötögeti vala
Maga koszorúját.
S énekeli vala
Maga énekeit.
S ehun ereszkedik
A gyalog ösvényke.
S azon ereszkedik
Egyfehér bárányka.
Jobb oldalán viszi
Áldott napnak fényét,
Bal oldalán viszi
Áldott holdnak fényét.
Szõre szálán viszi
Hatvan mise gyertyát.
Szarvai közt viszi
Mennyei harangot.
S meg ne ijedj, meg ne ijedj
Márton szép ilona,
Hogy mi ide jöttünk,
Isten parancsolta.
S a mennyei ajtó
Nyitatlan, es nyílik.
S a mennyei harang
Húzatlan kondolik.
