Gránittáblákon zajlik a jéghegyek olvadó vonulása, Mély szárnycsapásokkal sóvárogva száll fel a madárhad, Hogy a déli-fronton keressenek utalásokat egykori önmaguk és a díszes pompa préselte utasszállítók között. Még fényben úszik a horizont, a tudat mámorban tocsog, Sa test embrióként süpped egykori önmagába, a gépágyúk tüzelni kezdenek, akár a kutyák, ha a természet kajánul rájuk kacsintva hívó szót fúj. Prüszköl a tenger, kietlehasábokon a horizont délnek, hogy követhesse a hadak útját.