Nyári hajókon, õszi vonatban
Lassan és lassan, mindig csak lassan
Feslik az emlék, elveszik innen,
Eltûnik, aztán felhõ lesz minden.
Homlokán árnyék játszik,
Hasában fény virágzik.
Szobája mélyén a nyár citerázik,
De ablakot nyit, ha az õsz hegedül,
Utaid fölött ha megáll ma este,
Zöld zivatarral a földbe merül.
Homlokán árnyék játszik,
Hasában fény virágzik.
Telve az éjjel az õsz sûrûjével,
Hajadban motoz kis rozsdabogár.
Lopakszik lassan a zöld zivatarban
S lehunyja szemét a vénád falán.
Magában, egymagában
Csak a ringó óceánban.
Magában, egymagában
Csak a ringó óceánban.
