Csendben ülök Milyen a szél alakja? A fák megmutatják. Milyen a hold alakja? A hullámok eltorzítják! Szeretni mit kell? Mi érték nekünk? Az igazság a való, amit magunkban lelünk. Bármerrõl nézed: e világban neked is rabnak kell lenned. De én így is szeretem - legalább míg itt élek A múlt: már múlt, vissza nem hozhatod. A jelen sem marad itt - hiába akarod. Minden perc elmegy egyszer, bármilyen lassú is a lába. Unalmas, szürke a napod, mégis felbecsülhetetlen az ára! Szakadj el, vonulj el, mondj le arról is! Hogy mi marad utána? A fenyõ zöld, a hó fehéren fénylik. Ha békében az elme: békében a világ. Semmi sem hiányzik. Semmi sem valóság. Õ maga a mindenség, végtelen és mély. Ha nincs, mi elméd fogja, minden a tiéd Keresd mindazt, amire vágysz saját elméden kívül S minden, amit találsz: csak a gonoszt leled. Nincs olyan hely, hol megleled Nem érted, míg rajta gondolkodsz Mintha holtig keresnéd madár nyomát az égen Hogyan találod meg a helyes ösvényt? Kopogtass az égen, és hallgasd a hangokat. Hogyan találod meg a helyes ösvényt? Amíg keresed, addig nem találhatod meg. A szél száguld a végtelen égen, a hegyek mögül felhõk kélnek. Megvilágosodás, a világ gondjai? Semmiért, semmiért sem érdemes aggódni Mások lázongnak - én nem mozdulok. Õket vágyak kínozzák - én nem mozdulok. Tavaszi árnyak, õszi hold, nyári szellõk, téli hó. Ha elmédben nincs, mi felesleges - boldogan élheted életedet. A bölcsek szónokolnak - én nem mozdulok. Nem mozdulok, mert saját utamon haladok. Csendben ülök, semmit sem teszek, a tavasz mégis eljön, a fû mégis kiserken.