Finnugor

Behind The Mirror

Finnugor


Bennem ég a tûz 
Dimenziók kulcsa már az enyém 
Bebocsátást nyertem 
A tükör mögé 

Mikor átléptem a falat 
Átváltoztam valamivé 
Mi nem ember, s nem állat 
Egy teremtménnyé mely nem Istené 

Nincs ki uralkodjon felettem 
Enyém már minden tudás 
Meghaltam mielõtt megszülettem 
Ott állok, hol senki más 

Úttalan utakon járok 
Messzi vizek felett szállok 
Csillagok közt gyalog járok 
Mindenek felett állok 

Ott vagyok, hol 
Élõ nem halhat 
Holt nem járhat 
Éber nem alhat 
S alvót nem ébreszt fel a virradat 

Itt vagyok hát, de valami más 
Valami történt, ez nem vitás 
Nem ebben hittem, nem ezt akartam 
Túlléptem a határt 

Született belõlem valami 
Mit már nem lehet irányítani 
Nem én alkottam, de mégis érez 
Belõlem fogant s tudatára ébredt 
Mi több mint ember, s több mint állat 
Megöl engem, megfizetem az árat 

Egy teremtmény mely csak az enyém 
De ellenem fordult, nincs már több remény 
Együtt születtünk, együtt múlunk el 
Megöl engem, de velem pusztul el 

Én vagyok a tudás, õ az õrület 
Én vagyok az ismeret, s õ a gyûlölet 

Én törtem utat a tükör mögé 
Mely sosem létezett 
Saját elmém csapdájába estem 
Ez már az õrület 

Hol a tudás önmagából fogan 
Ott leszek én várva terád 
A tükör mögött lesben állva 
Vadászni fogok rád 

Anyagi létem elpusztult 
Elmém más létsíkon trónol már 
Uralkodik, csillagok közt utazik 
Élet bennem nem honol már 

Hol a tudás önmagából fogan 
Ott leszek én várva terád 
A tükör mögött lesben állva 
Vadászni fogok rád