Fahrenheit

A Bánat Lánya

Fahrenheit


-kár, hogy csak lány-
Szólt az apja,
És kiment a ház ajtaján.
Az újszülött sírt,
S az anyja már tudta,
Nem látják többé talán.
Tova szállt néhány rossz év,
S köztük nem került szóba egy név.
Így nõtt hát fel
A bánat lánya,
Liliom a tér oldalán.

Refr.:indulj el hát, bánat lánya
Rád vár a tér, vár a nyár !
Szédülve áll, bárki látja,
Szerelmet kér, szerelmet vár.

Nehezen élt,
Mikor elment az anyja
S a haverok vígasztalták.
Az egyik egy éjjel
Az ágyra dobta,
Sírni sem mert, pedig fájt.

Tova szállt harminchat hét
És õ megszülte lány gyermekét,
A kórház elõtt
Senki sem várta
A szomorú napfényben állt.

Refr.:indulj el hát, bánat lánya...

Egyszer talán ez a kettõs magány
Mint felhõ, tova száll, hisz várnak már rád valahol.

Tudom, kell, hogy társat találj
Hiszen örökké egy szív sem fáj.

Refr.:indulj el hát, bánat lánya...

Cookie Consent

This website uses cookies or similar technologies, to enhance your browsing experience and provide personalized recommendations. By continuing to use our website, you agree to our Privacy Policy