Ó, ma ujra lattalak,
A szivem megszakadt,
Ahogy te atmentél az uton.
Ó, ma ujra vartalak,
De csak alom maradt,
Hogy elém jössz ugyanugy, mint régen.
Elmentél, szinte fajt a csend,
Mikor te tõlem elmentél.Így volt.
Ó, ahogy atöleltelek,
Csak utanozni képes
Azt minden képzelet.
Ó, ahogy szerettelek,És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.
Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, ujra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltal,
Csak én almodok, én almodok.
Gyönyörû voltal nekem,
Most szenvedés,Hogy tested mar csak elképzelhetem.
Nézd bolond életem,
Tovabb képzelem lathatatlan,
Ködfedte sorsunk.
Szerelmünkért
Amit elhagytunkMég most is szenvedek.
Ó, az örök tars
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.Pedig nem maradt semmi,
Mi tarthat össze mégis?- Még mindig szeretlek én is!
