Végre nem érdem ma mar a 'nincs'
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye mar felejthetõ
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvagy, rendjel
Összefüggést nem talalok
A végsõ nagy renddel
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
De lehet még, hölgyek és urak
Valasztani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlas helyek
A tul kemény gerinc nem jó partner
Önmagat besugja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Leomló legenda, mégis faj
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Örülni nem tudok pusztulasan
A szegény ezerszer nyerhetett
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
