Soha nem lattam még, hol kel föl a nap, Soha nem aludtam at, éjszakaimat. Hinarszalak huztak le a mélybe, Önmagam allitottam félre. Zart ajtókat nyitottam ki masnak, Nem hivtak baratnak, és nem hivtak tarsnak, A lenyugvó nap mindig mashol ért, Ezer szinével borult ram az éj. Ram zuhant minden, minden, mi nem kellett masnak, Rossz ize lett a sötét, a sötét éjszakaknak. Életemben sok mindent megpróbaltam, Külvarosok elõttem, utanam. Az egek felé kialtottam, Rosszat soha nem akartam.