Életem egyszerû, nem tudom, hova jutok,
Egy biztos uton még ma elindulok.
Tévedésbõl tul koran elengedtek,
Úgy gondoltak, sokaig melengettek.
Célpont voltam, ram szamoltak,
Acél ajtók ram csukódtak.
A napok hosszu sora megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.
Nézd, üres két kezem,
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rad kialtom,
Nincs senkim, nincs semmim a vilagon,
Nincs senkim, nincs semmim a vilagon,
Nincs senkim, nincs semmim ezen a vilagon.
Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.
