Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen völgyön. Bor vitéz kap jó lovára: "Isten hozzád, édes hölgyem!" Vak homály ül bércen-völgyön, H?s szél zörrent puszta fákat. "Isten hozzád, édes hölgyem! Bor vitéz már messze vágtat." H?s szél zörrent puszta fákat, Megy az úton kis pacsirta. Bor vitéz már messze vágtat, Szép szemét a lyány kisírta. Megy az úton kis pacsirta: Hova megyen? hova ballag? Szép szemét a lyány kisírta: Szól az apja: férjhez adlak! Hova megyen? hova ballag? Zúg az erd? éji órán. Eskü el?l szökik a lyány: Szól vitéz Bor: "Jöttem érted." Suhan, lebben a kisértet, Népesebb lesz a vad tájék. "Elesett h?s, puszta árnyék, Édes mátkám, vígy magaddal!" Szellem-ajkon hangzik a dal, Indul hosszu nászkiséret. "Édes mátkám, vígy magaddal!" - "Esküv?re! úgy igérted." Indul hosszu nászkiséret, Egy kápolna romban ott áll. "Esküv?re! úgy igérted." Zendül a kar, kész az oltár. Egy kápolna romban ott áll, Régi fényét visszakapja. Díszruhában elhunyt papja; Szól az eskü: kéz kezet fog. Ezer lámpa, gyertya csillog, - Künn az erd? mély árnyat hány. Szép menyasszony színe halvány - Halva lelték a romok közt.