Talpra paraszt, hí a tanya!
Itt az ido: most vagy soha!
Városiak legyünk, vagy parasztok?
Ez a kérdés, válasszatok!
Parasztok voltunk mostanáig,
Éppúgy, mint osapáink,
Kik szabadon ettek-ittak,
Városföldben nem nyughattak.
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, inni nem mer,
Kinek drágább egészsége,
Mint a kocsma becsülete.
Fényesebb a kapánál az üvegnyak
Jobban boldogítja gyomrunkat
És mi mégis kapát fogunk!
Ide veled, régi borunk!
A paraszt név megint szép lesz,
Méltó régi tapló híréhez;
Mit rákentek a nyájak meg az ól
Lemossuk alkohollal magunkról!
Hol farpofáink domborulnak!
A földesurak leborulnak!
És bocsánatkéro imádság mellett!
Nyalják ki parasztseggeinket!
