Disztraktor

Répa Blues

Disztraktor


Hajdanán, amikor még fiatal voltam és eros 
Nagy volt a répám, hosszú, vastag, és szorös 
Minden lyukra olyan keményen állt, mint egy cölöp 
És amelyik hagyta magát, mindbe jól beledöfött 

De engem is megmérgezett a szerelem betegsége 
És lefixáltam egy szorös puncit örök idokre 
20 évig minden nap rájárt az asszony 
De egyszer aztán nem állt föl, csak lógott mint egy rongy 

Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem 
Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem 
Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet 
Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled 

Mikor az asszony megkérdezte, miért lóg lefele 
Azt mondtam neki, hogy csak a csizmámat nézi meg 
Erre azt mondta, vegyek fel egy kalapot, hátha úgy jobb lesz 
De a répámat ez nem érdekelte, és nézte tovább az anyaföldet 

Végül vettem rá gyógyszert, mert hallottam, hogy segít 
És öt év szünet után, újra megdöftem a puncit 
De túladagoltam a gyógyszert, és a répám majdnem eltörött 
Soha nem fog már nunit szúrni, a sorsa megpecsételodött 

Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem 
Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem 
Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet 
Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled