Hajdanán, amikor még fiatal voltam és eros Nagy volt a répám, hosszú, vastag, és szorös Minden lyukra olyan keményen állt, mint egy cölöp És amelyik hagyta magát, mindbe jól beledöfött De engem is megmérgezett a szerelem betegsége És lefixáltam egy szorös puncit örök idokre 20 évig minden nap rájárt az asszony De egyszer aztán nem állt föl, csak lógott mint egy rongy Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled Mikor az asszony megkérdezte, miért lóg lefele Azt mondtam neki, hogy csak a csizmámat nézi meg Erre azt mondta, vegyek fel egy kalapot, hátha úgy jobb lesz De a répámat ez nem érdekelte, és nézte tovább az anyaföldet Végül vettem rá gyógyszert, mert hallottam, hogy segít És öt év szünet után, újra megdöftem a puncit De túladagoltam a gyógyszert, és a répám majdnem eltörött Soha nem fog már nunit szúrni, a sorsa megpecsételodött Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled