Dalriada

Védj Meg Láng - 1.rész

Dalriada


Felszállóban a hajnali dér. 
Ne sírj, Lelkem, ûz a vér! 
Szép Vitézem, lóra ne ülj! 
Ellenség most nem menekül! 

Elment a harcba a Kedvesem, 
Nélküle mit sem ér életem. 
Bátor, de ellen is számos, 
Nyila- kardja mindnek halálos! 

Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg! 
Visszajövök, mert várnak rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet! 

Szél, mondd el, mi zajlik amott? 
Él- e még szeretõm, vagy már rég halott? 
„Vér öntözte falutok földjét. 
Sok szép vitéz lehelte ki lelkét." 

Holló, jöjj Te láttad a végét! 
Az én daliám ontotta-e vérét? 
„Határitok zöld füve veresre van festve. 
Daliád is ott veszett, nem menekült egy se!" 

Hû paripa! Visszajöttél? Mondd el most nekem, 
Szép szemét, amíg lehunyta, szólt-e Kedvesem? 
„Hozzád küldött, szép leány, üzenetét hozom: 
A síron innen, azon is túl- szeretni fogom!"