Mindig tudtam azt, hogy a baj nem egyedül jár, hogy a tél nagyon meleg, hideg a nyár. Mentem úgy haza hogy tudtam senki se vár és a holló az ablak alatt mondta, hogy kár. Nem mondta senki hogy milyen legyek, csak álmodozni hagytak és mondták, ha valami kellett nekem: hogy várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj, járj és járj csak járj, ha fáj is a lábad csak járj. Engem félre toltak mindig, de nem hagytam magam, mert annak aki talpon marad igaza van Úgy rohantam néha hogy elakadt a szavam és sohasem hagyták hogy kifújjam magam. Nem hagyta senki hogy önmagam legyek csak álmodozni hagytak és hagyták ha valami kellett nekem: hogy várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj, járj és járj csak járj ha fáj is a lábam csak járj. Várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj, járj és járj csak járj ha fáj is a lábad csak járj. Várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj, járj és járj csak járj ha fáj is a lábad csak járj.